Egy Indián bölcs asszony, Amikor a hegyekben utazgatott, 
egy folyóban talált egy Különösen értékes követ.
Másnap találkozott egy másik utazóval, aki éhes volt,
így hát a bölcs Indián asszony Kinyitotta a csomagját,
és megosztotta ennivalóját a vándorral.
Az éhes utas meglátta a drágakövet az Indián asszonynál,
és kérte őt, hogy adja neki. A nő habozás nélkül neki adta a követ.
A vándor örvendezve jó szerencséjén tovább állt,
Hiszen tudta: a drágakő olyan értékes, hogy élete hátralévő részében nem kell többé szükséget szenvednie.
Ám néhány nappal később a vándor visszatért az Indián asszonyhoz, és visszaadta neki a követ.
Gondolkoztam ... - Szólalt meg. "Jól tudom milyen értékes ez a kő,
de visszaadom abban a reményben, hogy adhatsz nekem valamit, ami még értékesebb.
Add nekem azt a valamit belőled, ami képessé tett arra, hogy nekem add a követ."

forrás: https://www.facebook.com/photo.php?fbid=199697046853133&set=a.161931570629681.1073741828.161922897297215&type=1&theater 

"Dobhártyámat a csend bántja, üvölt körülöttem a néma sötét. A város elhalkult, csak az utcai lámpák tompa fénye szűrődik be elfüggönyözött ablakomon át. Ez a nyugalom mégis egyre jobban nyomaszt. Vészjósló.... és magánnyal teli. Mint a vihar előtti csend. S a csend ellenére nem hallják egy kétségbeesett kislány kiáltását.."