A boldogság keresése furcsa dolog. Az emberek keresik a titkát, de nem találják, mert nem is érdekeli őket igazán. Nem a valóságot akarják látni, hanem az illúziót. Elhiszik, amit el akarnak hinni. Mindenben jeleket vélnek felfedezni és belekapaszkodnak. Nem számít, nekik hogy mi az illúzió és mi a valóság, csak az, hogy hisznek benne. De nem veszik észre, hogy ez a legrövidebb út egy újabb súlyos csalódáshoz!

Igazából nem is kéne itt lennünk! De itt vagyunk. Olyan ez, mint a nagy regényekben, amikre mindenki emlékszik. Mind teli voltak sötétséggel és veszéllyel, és néha még a végüket sem akartuk tudni, mert boldogan semmiképpen sem végződhettek. Hogy lehetne a világ újra olyan, mint volt, ha ennyi szörnyűség történt közben? De végül is ez csak egy múló dolog. Ez a sötétség. Még a sötétségnek is el kell múlnia, új nap virrad majd fel! És ha egyszer kisüt a nap, annál tisztábban fog ragyogni. Az ember azokra a történetekre emlékszik, amik jelentettek valamit, még ha túl kicsi is volt hozzá, hogy megértse, miért. De azt hiszem, én igenis értem, most már tudom! E történetek szereplői gyakran visszafordulhattak volna, feladhatták volna, választhatták volna a könnyebb utat, de nem tették. Továbbmentek, pedig néha a pokolba kívánták az egészet, nem adták fel akkor sem amikor már reményük sem volt a sikerre, ha el is buktak, újból és újból feltápászkodtak a földről, mert volt kibe kapaszkodniuk és volt miben hinniük. Akad még jó ebben a világban, lehet, hogy nem a szerelem az és biztos, hogy nem a pénz amiért érdemes küzdeni. De egy biztos ha van egy igazi barátod, már nem vagy egyedül, már megéri küzdened, már megéri élned..

Csak, mert fáj
egyedül jönni az úton.
S elhagyni az álmokat,
melyek közösek voltak.

Csak, mert fáj
egyedül lenni a szobámban -
Minden rád emlékeztet,
hogy szakítsam el a szálakat?

Csak, mert fáj,
hogy nem leszel itt velem.
Soha többet.
nem láthatom szemed.

Csak, mert fáj
az emléked, amit hagytál.
Nem vagy itt többé...
Emlék! Te miért maradtál?

Mert fáj az összes érintésed,
Mert fáj az összes régi fényképed.
Mert fáj minden pillantásod,
Mert fáj már minden ölelésed.
Mert fáj, hogy ott vagy mindenhol
Mert fáj, hogy mégsem vagy sehol,
Mert fáj minden. Minden, ami te voltál.
Leginkább azért, mert nem vagy itt már.