"Dobhártyámat a csend bántja, üvölt körülöttem a néma sötét. A város elhalkult, csak az utcai lámpák tompa fénye szűrődik be elfüggönyözött ablakomon át. Ez a nyugalom mégis egyre jobban nyomaszt. Vészjósló.... és magánnyal teli. Mint a vihar előtti csend. S a csend ellenére nem hallják egy kétségbeesett kislány kiáltását.."

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.