Édes átok:
Utolsó napig és hajszálig
Gyermek-szemmel
Nézni a világot.

Újra-újra
Megborzaszt az emberi rosszság,
Szepegéssel
Borzalomba fúlva.

Kérded, kérded:
Mért nem vagyunk mind tiszták és jók?
S jön a válasz
S a választ nem érted.

Jön a válasz
S úgy hallgatod, mint riadt gyermek
S reszketsz, mint fa,
Félig-zöld és száraz.

S szólsz: bús kincsem,
Te, szakadatlan, vén gyermekség,
Úgy imádlak:
Egyebem úgysincsen.

Azt fogják tanulni a gyerekek. a XXI.században mindenki egyforma ruhákban járt, egyformán vágta a haját egyformán gondolkozott. Olyanok voltak az embereket mint a futószalagról lejött játékbabák. a lányok leginkább a barbie babákra hasonlítottak. próbáltak külsőre minél tökéletesebbek lenni. a fiúknak meg persze csak ezek a tökéletesre megcsinált cicababák kellettek. a 6kg sminkkel. a szilikonnal. a magassarkúval.
De voltak akik még normális értékrend szerint nőttek fel. és a társadalom ezeket az embereket tette a leginkább tönkre..

Olyan kicsinek,jelentéktelennek,elveszettnek és szerencsétlennek érzem magam...
Idegennek érzem magam a világban. Nem tartozom úgy igazán sehova. Akármennyire is szeretnék... Az emberek elidegenedtek egymástól. Nem ismerni már fel a valódi emberi személyiség elemeket. A megértést. A megbocsátást... Valószínűleg engem neveltek félre. Mert én próbálok segíteni mindenkinek ott ahol tudok. Manapság ez már a lenézendő kategória. Bár én tudom sajnálni azokat akik engem tartanak félreneveltnek. Azért mert normális értékrenddel rendelkezem...