Meguntam. Feladtam. Minek? Mindegy. Egyszer majd megkérdezik? Kinek is kell ez? Felesleges. Elég volt. Így kell ennek lenni. Egyszer talán jobb lesz, és addig nincsen más csak a semmi*-* ♥

A boldogság keresése furcsa dolog. Az emberek keresik a titkát, de nem találják, mert nem is érdekeli őket igazán. Nem a valóságot akarják látni, hanem az illúziót. Elhiszik, amit el akarnak hinni. Mindenben jeleket vélnek felfedezni és belekapaszkodnak. Nem számít, nekik hogy mi az illúzió és mi a valóság, csak az, hogy hisznek benne. De nem veszik észre, hogy ez a legrövidebb út egy újabb súlyos csalódáshoz!

"Hallotta távolodni a lépéseket, hallotta halkulni a zörgést, és nem fordult arra, hogy utánanézzen. Minek? Nem szabad utánanézni annak, ami elmegy. Az időnek, az életnek, az embereknek. Nem szabad. Elmennek úgyis, ha eljött az idő. És az ember egyedül marad."

Csak, mert fáj
egyedül jönni az úton.
S elhagyni az álmokat,
melyek közösek voltak.

Csak, mert fáj
egyedül lenni a szobámban -
Minden rád emlékeztet,
hogy szakítsam el a szálakat?

Csak, mert fáj,
hogy nem leszel itt velem.
Soha többet.
nem láthatom szemed.

Csak, mert fáj
az emléked, amit hagytál.
Nem vagy itt többé...
Emlék! Te miért maradtál?

Mert fáj az összes érintésed,
Mert fáj az összes régi fényképed.
Mert fáj minden pillantásod,
Mert fáj már minden ölelésed.
Mert fáj, hogy ott vagy mindenhol
Mert fáj, hogy mégsem vagy sehol,
Mert fáj minden. Minden, ami te voltál.
Leginkább azért, mert nem vagy itt már.