Minden szép elmúlik egyszer,merengve az ágyban fekszel.Álmodsz a múltról,kínoznak a képek, s messze szállnak el gyönyörű évek. Szemedből a fájdalmad könnyként fakad, arcodon csorog le, akár egy patak. Elmossa a múltadat, megfojtja vágyaid, megtörték lekedet, eltörték szárnyaid. Minden nap szenvedés, végtelen borzalom, vágyod hogy ne fájjon a szíved már oly nagyon. Sötét nagyvilág, örökös éjszaka, nincs aki szeretne, miért is mész haza? Emlékek képei, fájdalmas förtelem, minden nap megkínoz, minden nap gyötrelem. Hazugság,árulás amit csak kaphattál,áldozat lettél,mert adttál mit adhattál. Úgy érzed tiszta vagy de mégis elhagytak, kiülő szívedben álmaid elfagytak. Jéghideg leszel, de fájdalmak égetnek s várod a halált mely mindennek véget vet.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.