Lepereg egy könnycsepp az arcodon,
Vérzik a szívem, ezt nem hagyom.
Szenvedsz, sírsz a magányba menekülsz,
A fájdalomba elmerülsz.
Visszaadom, reményed, fényed,
Mindig csak szeressenek téged!
Találd meg utad, a végtelenben,
Mi előre vezet minden szenvedésen!
Érezd az élet minden örömét,
Mi érted van, élj ezért!
Nincs csillag, melynek ne lenne fénye,
Nincs rossz, melynek ne lenne vége!
Fedezd hát fel magadban a szépet,
Hisz mi a legszebb, önmagadban éled!
Ébreszd fel lényed, élj a szépnek,
Mi benned él, maga az élet!
Mondjanak bármit, önmagad leszel,
Érezni fogod, bármit is teszel.
Az erő, mi benned lakozik,
Még nem tudja, hová tartozik!
Fedezd fel végre magadban,
Az életben, csak egy út van.
Önmagadhoz vezessen,
Szíved mélyén szeressen!
Letörlöm hát könnyeid,
Akkor is, ha nem vagyok mindig itt...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.