Csak, mert fáj
egyedül jönni az úton.
S elhagyni az álmokat,
melyek közösek voltak.

Csak, mert fáj
egyedül lenni a szobámban -
Minden rád emlékeztet,
hogy szakítsam el a szálakat?

Csak, mert fáj,
hogy nem leszel itt velem.
Soha többet.
nem láthatom szemed.

Csak, mert fáj
az emléked, amit hagytál.
Nem vagy itt többé...
Emlék! Te miért maradtál?

Mert fáj az összes érintésed,
Mert fáj az összes régi fényképed.
Mert fáj minden pillantásod,
Mert fáj már minden ölelésed.
Mert fáj, hogy ott vagy mindenhol
Mert fáj, hogy mégsem vagy sehol,
Mert fáj minden. Minden, ami te voltál.
Leginkább azért, mert nem vagy itt már.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.