Csak, mert fáj
egyedül jönni az úton.
S elhagyni az álmokat,
melyek közösek voltak.

Csak, mert fáj
egyedül lenni a szobámban -
Minden rád emlékeztet,
hogy szakítsam el a szálakat?

Csak, mert fáj,
hogy nem leszel itt velem.
Soha többet.
nem láthatom szemed.

Csak, mert fáj
az emléked, amit hagytál.
Nem vagy itt többé...
Emlék! Te miért maradtál?

Mert fáj az összes érintésed,
Mert fáj az összes régi fényképed.
Mert fáj minden pillantásod,
Mert fáj már minden ölelésed.
Mert fáj, hogy ott vagy mindenhol
Mert fáj, hogy mégsem vagy sehol,
Mert fáj minden. Minden, ami te voltál.
Leginkább azért, mert nem vagy itt már.

Nem érez a szív, csak dobog...

Remélem emlékké válok majd idővel és a múltad leszek,ha akarod eszedbe jutok majd,ha eszedbe jut a mosolyom,néhány kedves szavam, az érintésem.. Ez leszek én : Egy megfakult emlékkép , mely rád nevet. Múlt leszek, mert a jövőd nem lehettem... 

Lepereg egy könnycsepp az arcodon,
Vérzik a szívem, ezt nem hagyom.
Szenvedsz, sírsz a magányba menekülsz,
A fájdalomba elmerülsz.
Visszaadom, reményed, fényed,
Mindig csak szeressenek téged!
Találd meg utad, a végtelenben,
Mi előre vezet minden szenvedésen!
Érezd az élet minden örömét,
Mi érted van, élj ezért!
Nincs csillag, melynek ne lenne fénye,
Nincs rossz, melynek ne lenne vége!
Fedezd hát fel magadban a szépet,
Hisz mi a legszebb, önmagadban éled!
Ébreszd fel lényed, élj a szépnek,
Mi benned él, maga az élet!
Mondjanak bármit, önmagad leszel,
Érezni fogod, bármit is teszel.
Az erő, mi benned lakozik,
Még nem tudja, hová tartozik!
Fedezd fel végre magadban,
Az életben, csak egy út van.
Önmagadhoz vezessen,
Szíved mélyén szeressen!
Letörlöm hát könnyeid,
Akkor is, ha nem vagyok mindig itt...