Azt fogják tanulni a gyerekek. a XXI.században mindenki egyforma ruhákban járt, egyformán vágta a haját egyformán gondolkozott. Olyanok voltak az embereket mint a futószalagról lejött játékbabák. a lányok leginkább a barbie babákra hasonlítottak. próbáltak külsőre minél tökéletesebbek lenni. a fiúknak meg persze csak ezek a tökéletesre megcsinált cicababák kellettek. a 6kg sminkkel. a szilikonnal. a magassarkúval.
De voltak akik még normális értékrend szerint nőttek fel. és a társadalom ezeket az embereket tette a leginkább tönkre..

Én mindig elöször megszagolom a könyvet, beszívom a képeket és a betűket, aztán úgy érzem: én vagyok a mese és a könyv az olvasó.

Mostan színes tintákról álmodom.

Legszebb a sárga. Sok-sok levelet
e tintával írnék egy kisleánynak,
egy kisleánynak, akit szeretek.
Krikszkrakszokat, japán betűket írnék,
s egy kacskaringós, kedves madarat.
És akarok még sok másszínű tintát,
bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat,
és kellene még sok száz és ezer,
és kellene még aztán millió:
tréfás-lila, bor-színű, néma-szürke,
szemérmetes, szerelmes, rikitó,
és kellene szomorú-viola
és téglabarna és kék is, de halvány,
akár a színes kapuablak árnya
augusztusi délkor a kapualján.
És akarok még égő-pirosat,
vérszínűt, mint a mérges alkonyat,
és akkor írnék, mindig-mindig írnék.
Kékkel húgomnak, anyámnak arannyal:
arany-imát írnék az én anyámnak,
arany-tüzet, arany-szót, mint a hajnal.
És el nem unnám, egyre-egyre írnék
egy vén toronyba, szünes-szüntelen.
Oly boldog lennék, Istenem, de boldog.

Kiszínezném vele az életem.